Tél és Karácsony

Nem mintha nem tudtam volna, hogy már csak egy hónap. Nem mintha nem tűnt volna fel, hogy vasárnap már advent első vasárnapja. De most komolyan! Máris?

Kezdődött a dolog úgy, hogy esett a hó. Valahol biztosan, itt volt egy pár perces hódara, de sajnos nem lehettünk részesei a havazásnak. Mindegy is.
Megyünk Zsófival ebédre vadászni, és már bizony ráadtam az overallt is, jól bebugyoláltam a fejét is és a kesztyűt is a kezére húztam, amit meglepő módon nem próbált meg leszedni, el sem dobta, csak a visszaúton tettük félre egy fahéjas mandulás kifliért cserébe :)

És igen, a csendes éjre vásárolhattunk be, amitől egyből elkapott a szeretet és a világmegváltás gondolata. Szinte érzem az orromban a fenyőillatot ( illóolajat persze, mert műfenyőnk van ) és a sütemények illatát.

El is döntöttem, idén jó nagy adag linzert sütök, hogy a család minden tagjának bőven jusson, a szokásos vaníliás kiflit és zserbót, többet nem hiszem, hiszen nem sokat leszünk itthon úgysem.

Szeretem a karácsonyt. Nem az ajándékokat, mert már most összeszorul a gyomrom, hogy vajon mennyiből mit sikerül kihozni, de nem is ez a lényeg. A fényeket, a zenéket, a hangulatot, a süteményeket, a karácsonyfát díszestül mindenestül. Imádom. Nem tudok betelni a karácsonnyal, és valamiért most úgy érzem, ez egy különösen szép karácsony lesz.

Zsófi tavaly nem igen érzékelt semmit a karácsonyból azon kívül, hogy ráerőszakoltam egy lila bársony kisruhát, és mutogattam mindenkinek, milyen gyönyörű. Na de idén :D Falja majd a sütiket, tépi a csomagolópapírt, döntögeti a karácsonyfát, lopkodja a szaloncukrot. Legalábbis én így képzelem, aztán majd meglátjuk :)

Ti, hogy készültök a karácsonyra?

Puszi Nektek!!