Ez is Az is

Mindig mindenki tartogat magában bölcsességeket. Amolyan általános, közhelyes, bármikor bármilyen élethelyzetbe beilleszthető hangzatos mondatokat. Ilyenek például az Idő gyorsan elszalad, illetve a kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Az a helyzet viszont, hogy megvilágosodtam, fény gyúlt a sötétségben és rájöttem, hogy ezek valóban igazak.

Az idő tényleg szalad. Szalad...Repül. A minap még Zsófi elfért a combomon, úgy altattam, ringattam, most meg egy díjbirkózó is megirigyli a küzdelmet, amit a pelenkázásnál, vagy az öltözésnél vívunk.

Amíg kicsi volt, felkelt, felöltöztettem szép ruhába, szagolgattam, nézegettem. Persze emlékszem, hogy egész nem sírt mert fájt a hasa, és emlékszem, milyen kétségbeesetten próbáltam ki minden praktikát.
Most azonban Zsófi mint a hurrikán, megy, rombol, hisztizik.
Egyébként jól kijövünk egymással, rajzolgatunk, múltkor még festettünk is, utána pedig fürdettem ( volna ) a gyermekem, aki közben mászott ki a kádból és üvöltött, mint a sakál.
Zsófi egy nagyon aranyos, szófogadó kislány. Na jó, néha szót fogad.
Öööö.. oké, előfordul, hogy véletlenszerűen szót fogad. Még nem vagyok biztos benne, hogy valóban azért hagyja abba a fal összefirkálását, mert rászóltam, vagy azért mert megunta. Ráfogom, hogy szót fogadott és vigyorgok, hát persze az én gyerekem szót fogad :)

Viszont már nem eszi meg a kavicsokat, nem akarja végignyalni a földet és egészen jól lehet vele sétálgatni meg nézelődni az utcán. A kezemet időnként nagyon szeretné elengedni, olyankor persze megy a közelharc és általában az a vége, hogy felveszem és hazamegyünk, de egyébként nagyon türelmesen bandukol mellettem, vagy van az az eset, mikor ő húz én meg rohanok vele, mert neki rögvest meg kell néznie az az irtó hangos és félelmetes kutyát az utca végén.




Alvás terén semmi nem változott, küzdünk, szenvedünk, de már úgy megszoktam, hogy ha véletlen Zsófi előbb elalszik, én ugyanúgy nem tudok elaludni és ugyanúgy felébredek hajnalban. Ki gondolta volna.
Ez egy ilyen meló, szerintem már életem végéig alvászavarokkal fogok küzdeni, később majd azért, hogy vajon tényleg a barátnőjénél alszik-e az én csepp leányom.
Okéééé, ebbe még nem szeretnék belegondolni. :D

Szóval egyelőre Zsófi még mindig pici, de már nagy is, és még mindig itthon vagyunk, szimbiózisban, de már csak fél lábbal.
Hiányzik a munka, de ha belegondolok, hogy ennyi, innentől mókuskerék, elszaladt ez a 2-3 év, és már csak fél lábbal vagyunk itthon.



Ez az élet rendje, az idő elszalad, a gyerekek felnőnek, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, vak tyúk is talál szemet, aki másnak vermet ás maga esik bele, ki korán kel, aranyat lel.

Szép Napot! :) :)