Anya

Közeleg az Anyák napja.

Ezen felbuzdulva elgondolkodtam az egész anyaságon, azon, hogyan váltam szülővő, miként változtam meg ez alatt az idő alatt, és hogyan növök együtt fel a gyermekemmel minden egyes nap.

Számomra az anyaság már ott elkezdődött, mikor egy pozitív teszttel álmodtam jóval azelőtt, hogy egyáltalán késett volna a havim.
Aztán persze késett és tényleg ott álltam kezemben a két csíkos teszttel.
Erre az időszakra vegyes érzelmekkel gondolok vissza, meséltem már róla, hogy nem volt egy felhőtlen része az életünknek, de egy édesanya ott és akkor édesanya lesz, bármilyenek is a körülmények és bennem elindultak a változások, testileg, lelkileg, minden értelemben.

Sosem voltam többet egyedül. A szívem alatt hordtam a gyermekem, bennem dobogott a pici kis szíve, nőtt, gyarapodott, mozgolódott, és a pocakom is egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül már csak gurultam.

Nevetve gondolok vissza arra, hogy tulajdonképpen már akkor elkezdődik az éjszakázás.
Úgy másfél óra volt, mire megtaláltam a kényelmes alvó pózt, hogy aztán rájöjjek pisilnem kell.
Nevetséges testhelyzetekben kikászálódjak az ágyból, majd kezdődik megint a megfelelő pozitúra megtalálása.
Nappal pedig rendre elszundítottam, bárhol, bármikor.

Aztán, mikor eljött a mi napunk, igazán fel sem fogtam mi történik. Csak zajlanak az események, és egyszer csak ott van egy nedves, maszatos kis emberke, akire 9 hónapon át vártam, akihez beszéltem, álmodoztam róla,elképzeltem százezerszer, és most tényleg ott van, megölelhetem, megpuszilhatom, és az a sírás jelent mindent ami csak létezik a világon.

Aztán ismerkedünk egymással, a kinti világban valahogy minden máshogy működik.
A nehézségek, a kihívások, az állandó fáradtság, aggodalom, a bizonytalanság, hogy vajon jól teszem-e amit teszek, és az első hetek érzelmi hullámvasútja, mikor minden megríkatott.
Így váltunk családdá, így lettünk szülővé, és azóta minden nap egy csoda.
Azok a napok is, amikor legszívesebben fel sem kelnék, amikor türelmetlen, fáradt és ideges vagyok.
Azok a napok, amikor minden megy, mint a karikacsapás, és egy reklámfilmbe illő családi idill az élet.
Minden egyes nap, minden egyes óra és perc egy megmagyarázhatatlan csoda.

Mikor egy nő anyává válik, legyen az akárhogyan is, természetes úton, örökbefogadással, bárhogyan, de felelősséggel tartozik egy életért, egy emberi életért akkor megváltozik az egész élete. Nem tudom leírni szavakkal, ezt érezzük mindannyian akik szülők vagyunk.
Fantasztikus dolog ez a maga összes szépségével és árnyoldalával együtt.



El nem tudom képzelni már az életemet másként, és valahányszor a gyermekem szemébe nézek, hálát adok az égnek, hogy Ő létezik.
S bár még 3 nap van Anyák napjáig, előre is nagyon boldog Anyák Napját kívánok, minden Anyának az egész világon!

" Gyermeket vállalni igen nagy elhatározás...ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve..."