Karácsonyi Csapda

Régen nem jelentkeztem már.

Bár írtam a facebook oldalunkra, hogy nem olyan egyszerű most időt szakítani bármire is, azért szánom-bánom, mert szerettem volna mindent megosztani Veletek.

Az történt, hogy belecsöppentem a marketingesek csapdájába.
Pityeregtem, mert nem tudtunk olyan és annyi ajándékot vásárolni Zsófinak, amit elterveztünk, pityeregtem azért is, mert a családnak sem futotta semmire.

Kézzel készített ajándékokat gyártottam napokon át, mire ráébredtem, hogy mennyivel személyesebb valami olyan kis apróságot adni a szeretteinknek, amin látszik, hogy tiszta szívünk munkája van benne, nem csak leemeltük a polcról és bedobtuk egy díszszatyorba. Bár megfordult a fejemben az is, hogy ezzel csak az anyagilag kevésbé eleresztettek vigasztalják magukat, de tulajdonképpen már mindannyian elfeledtük, mi is a karácsony lényege.

Ilyenkor meg kéne állni egy pillanatra és elgondolkozni.
Örülni annak, hogy van mit az asztalra tenni.
Hogy van kit meglátogatni, van kivel ünnepelni.
A karácsonyban nem az ajándéknak kéne a fontosnak lennie, hanem a pillanatnak, az érzésnek.
Nekem a karácsony a kedvenc ünnepem, mióta az eszemet tudom.
Imádom a fényeket, a karácsonyi dalokat, a sütemények illatát.
Egy olyan békés, meghitt ünnep a karácsony, és mégis mit művelünk? Lökdössük egymást az áruházakban, káromkodunk, bosszankodunk, hajtjuk magunkat, hogy kész legyen minden.
A túlzott tökéletességre törekvés közepette elfelejtjük élvezni az ünnepet.
Én azt szeretném, ha a kislányomnak minden karácsony egy csoda lenne, és ha igazán belegondolok, egy 15 hónapos kislánynak nem attól lesz szép a karácsony, hogy hány ajándékot kap. Attól lesz szép, hogy az egész család boldog és együtt van.
És ennél fontosabb nincs is.