Érzelgős, Nyálas, Csöpögős Poszt Következik

Vigyázat! Én szóltam! :)

Zsófia egy roppant ellentmondásos korszakát éli.
Elsősorban borzasztóan makacs és dacos, vannak ám igazi, " földhöz vágom magam és úgy sírok, mint akit megvertek " hisztik. Ebből adódóan egyre több köztünk a hatalmi harc és a konfliktus, amit nagyon nehezen viselek, mert a szívem szakad meg, mikor nem engedek valamit és sír, ugyanakkor alig bírom visszatartani a röhögést, mikor látom, hogy átver. Nagyon rafinált kiscsaj.







A csatáink mellé azonban furcsa mód hihetetlen anyás lett.
Nem mondom, eddig is az volt, sőt, de most aztán ejha :)

Tegnap nem voltam itthon. Hazaértem, úgy ölelt, szorított, kis kezével a nyakam karolta át, nézett mélyen a szemembe, nagyon megható volt. Utána persze még levetkőzni sem engedett, különösen az nem tetszett neki, hogy elszaladtam pisilni, pedig vittem őt is magammal.



Ébredéskor rögtön mosolyog, hozzám bújik, olyan jó érzés, ahogy a kis meleg kezeivel, ölel, simogat, a pici szájával puszilgat és a kis orrát dörgöli az arcomhoz.

Nagyon szeretek Anya lenni.

Ahogyan ezt leírtam, bűntudatom lett. Ez azért van, mert mostanában túl hamar elveszítem a türelmem, és nagyon sokszor érzem azt, hogy elfutnék, csak egy napra, senki se szóljon hozzám. Amikor elmegyek, mert mondjuk dolgom akad, akkor meg azért van bűntudatom, mert nem vagyok a kislányommal.




Ellentmondásos érzelmek hadával küzdök mostanában, és tudom jól, hogy Zsófi is. Hiszen menne ő is a maga útján, érvényesítené az akaratát, de mégsem akar elszakadni egy pillanatra sem mellőlem.



Tegnap, amikor este odabújt hozzám az én kis(nagy)lányom, néztem, ahogy kezét a mellkasomon pihenteti és néz rám olyan átható, meleg pillantással, felidéztem a születése napját.
Olyan rég volt, és mégis, mintha tegnap történt volna. Ahogy ismerkedtünk, néztünk egymásra. Emlékszem az erős ösztönökre, és a félelemre is, hogy mit is fogok most kezdeni vele, hogyan leszek majd jó anyukája.

Most, ahogy ránézek a gyermekemre, nem érdekel, ki, hogyan és miért kritizál. Zsófia boldog, és imád engem. Olyan szeretet és kapcsolat van köztünk, amilyet még soha nem tapasztaltam. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes. Sőt, biztos. Bizonytalan vagyok, elrontok sok mindent, elveszítem a türelmem néha.
Emberből vagyok. Viszont mindennél jobban szeretem a gyermekem, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy Ő bízzon bennem és boldog legyen, mert tudja, hogy én mindig itt leszek Neki és számíthat rám.
Akármilyen tökéletlen vagyok is sokszor.